Ef Zámbó István nonkonformista, formabontó, lázadó művész, aki szemben állt az 1970–1980-as évek hatalmi arroganciájával, a merev társadalmi szabályrendszerrel. Ösztönösen, műfaji megkötöttségek nélkül dolgozik; egyaránt terepe a képtér, a szobrászat, az irodalom, a film, a zene, a performansz, a happening. A művészet számára életforma, felfogásában a leghétköznapibb cselekvés is lehet művészi aktus. Műveit autonóm, egyedi szimbólumok alkotják, melyek felülírják a hagyományos értelmezési lehetőségeket. Munkagép című szobra a Kádár-korszakra reflektál ironikus módon, az állatot formázó festett fa plasztika testrészeit egy-egy munkaeszköz helyettesíti: kapavas, sarló, kalapács, fejsze.
en
