A Szentendrén élő Kossuth-díjas Farkas Ádám szobrászművész munkásságában a szabályos és a szabálytalan, az ember által alakított formák és a természet által szabadon formálódó képződmények és az ennek megfelelő, egyszerre geometrikus és organikus kifejezésmódok számos kisplasztika megszületését ihlették. Az 1980-as évek elejétől olyan alkotások követték egymást, amelyek egy külön elnevezésű műtárgycsoportba illeszthetők. 1988-ban, Augsburgban Farkas Ádám legújabb szobrait látva Gabriel G. Minder fizikus egy rendszer szervezettségi fokát, vagyis a szervezett struktúra és a természetes formák viszonyát jelölő entrópia művészi kifejezéseként értelmezte azokat. A plasztikák közös vonása: a felesleges részek eltávolításával feltárul a belső szerkezet, a márvány természetéhez alkalmazkodva láthatóvá válik a beléje faragott ívek mentén rendeződő töredezettség, amelyet a befoglaló szabályos forma simára csiszolt felülete ellenpontoz.
en
