Ámos Imre 1943–44-ben zsidó munkaszolgálatosként a reményvesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság nyomasztó érzései ellenére, lét és nemlét peremén egyensúlyozva rögzítette látomásait. Motívumtára új jelképekkel bővül: a hulló madár, a csonka fa, a lángoló, üszkös fahasábok, fényt kioltó, pusztító emberalakok fejezik ki a háború brutalitását, a széteső, ezer darabra hulló valóság irracionalitását. A csonka fa motívuma több művén is megjelenik: a hajtásaitól, ágaitól, gyümölcsétől megfosztott fa a kor terméketlen jövőnélküliségére utal.
en
