Bánáti Sverák József (1897, Temesvár – 1951, Szentendre) a Képzőművészeti főiskolán 1917–18 és 1921–1926 között Réti István növendéke és Glatz Oszkár tanársegéde volt. 1925 és 1926 között a KÉVE ösztöndíjával a miskolci művésztelepen alkotott, illetve müncheni tanulmányúton vett részt. 1926-tól nyaranta kijárt Szentendrére festeni, hogy később végleg a városban telepedjen le. 1926-ban a Szentendrei Művésztelep, majd 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja volt. 1934-ben nyert római ösztöndíjat az Accademia delle Arti-ra, ahol 1936 és 1937 között freskófestészetet tanult. A római iskola hatására klasszicizáló stílusú és tematikájú alkotásai mellett a finomabb szín- és formavilágra hangolt, a plein air és a nagybányai festészet tanulságait mutató festményeket alkotott. Visszafogottabb, atmoszférikus hatású városképén Szentendre egyik ikonikus motívuma jelenik meg. A pontosan szerkesztett utcarészleten változatos színű és formájú házfalak és háztetők, árnyék és fényfoltok, reflexszínek biztosítják a dekorativitást. A tekintetet az éteri háttér felé s a Blagoveštenska templom tornyához vezeti a Szent Péter-Pál templomot és a város Fő terét összekötő kis sikátor, a Török köz.
en
