Barcsay a 60-as és 70-es évek fordulóján főleg murális munkák tervezésének és kivitelezésének szentelte idejét; ez idő tájt készült kisebb méretű művei is hasonló művészeti kérdéseket feszegetnek, mint az 1970-ben kivitelezett szentendrei vagy az 1973-as újpesti mozaik. Barcsay jellegzetes motívumait összegzi ekkor művein; a strukturális keretként, egyfajta vázszerkezetként funkcionáló, ritmikus rendet teremtő vonalhálóba illeszti az absztrakcióig egyszerűsített épületrészleteket (kapu, nyílás) vagy térjelző, térmélységet érzékeltető elemeket (ablakkereszt), miközben az emberi figurákat bábokhoz hasonló, sematikus árnyékalakokká, már-már architektonikus dekorációvá redukálja.
en
