1958-ban újabb pedagógiai igényű könyvet készített Ember és drapéria címmel, amely az anyaggal borított emberi test térbeli mozgását vizsgálja. Az emberi testet feltérképező rajzi munkássága értelemszerűen nyomot hagyott autonóm művészeti tevékenységén is; az 50-es évek második felétől készült kisméretű figurális kompozícióinak jellegzetes témája az itáliai trecento és quattrocento festészetének hatását tükröző, giottói formaképzésű arc és az ülő, gondolkodó nőalak, illetve ugyanekkor festi a Giorgio Morandi festészetét idéző, sommás, tömör csendélettanulmányait is.
en
