Czóbel 1925-ös Párizsba való visszatérése élete egyik mélypontját jelentette. Családját elhagyva, vagyontalanul, régi műtermétől megfosztva látott munkához, de vidám fölényét megtartva, elszántan keresett újabb festői témákat szállása, a Szajna-parti Hotel du Notre Dame környékén. A kedélyállapotát is tükröző kezdeti sötét, borongós, nyomasztó hangulatú városképek sorozata után képei fokozatosan kivilágosodtak, és a hideg pengésű kékeket, bús feketéket egyre színesebb kavalkád váltotta fel vásznain. A Notre Dame és a Saint Julien le Pauvre templom mellett a rakpartok látványa és a környező utcák, rue de la Bucherie, rue Mouffetard, a Quartier Latin nyüzsgő, kavargó színes látványa nyűgözte le. Párizsi utca című festményének palettája már-már fauve korszakában festett utcaképeire emlékeztet, ugyanakkor az arctalan emberek repoussoire-motívumként megjelenő tömege Edvard Munch nyomasztóan expresszív képeit idézi meg.
en
