Párizsi tartózkodását követően Bálint 1962-ben hazaköltözik, és elkezdődnek a hazai siker évei; művei ekkor egyre szélesebb körben válnak ismertté, sőt, egy kis gyűjtői köre is kialakul. Ebben az időszakban születik meg a Mágikus éjjel Szentendrén c. olajképe (1966), melyen a művész a színeket, a formák sokféleségét és a plaszticitást is minimálisra redukálja. A kontúrokon belül megjelenő monokróm formák (kerék, ablakrács, maszk stb.) fokozatosan bontakoznak ki a néző szeme előtt, akárcsak az éjszaka sötétjében megbúvó árnyalakok. A ködös atmoszférából kibontakozó ház története is mintha a megsárgult vakolat foltjaiban válna láthatóvá. A telihold sárgás korongja szabályos formaként az egyetlen fix viszonyítási pont a képmezőn, miközben a szentendrei házakat és fákat egy téren és időn kívüli dimenzióba, a látomások világába emeli a mágikus éjszaka.
en
