A nagy festők egyik ismérve, hogy műveiket kollégáik, azaz maguk a festők is nagyra értékelik, sőt vásárolják, akár gyűjtik is. Czóbeltől hosszú pályafutása során számos festőtársa vásárolt képeket. A szintén Szentendréhez kötődő Perlrott Csaba Vilmos például több rangos Czóbel-festménnyel büszkélkedhetett, de francia, holland és német kollégái közül szintén számos vásárlója akadt. Komoly elismerést jelentett, amikor 1969-ben a párizsi Hotel Druot-ban rendezett Czóbel-kiállításon régi barátja és kollégája, André Dunoyer de Segonzac megvásárolta az egy évvel korábban festett reprezentatív aktját, a Szentendrei Vénuszt. Segonzacot talán arra az elveszett nagyméretű Czóbel-aktra emlékeztette e kései mű, amely az 1907-es Salon des Indépendants-on keltett feltűnést. Talán ugyanezzel a korai képével azonos egy archív fotóról ismert 1907-es női aktja, melyen szinte ugyanebben a pózban, szintén tükör előtt fekszik a meztelen modell.
en
