A Szentendrén élő Kossuth-díjas Farkas Ádám a kortárs magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb alakja. A természethez áttételekkel kötődő nonfiguratív művészetében rendkívül konzekvensen követik egymást az alkotói periódusok. Pályakezdésekor, az 1960-as években a női testet megformázó figurális szobrokat készített, amelyeknél a felesleges formák elhagyásával és lemetszésével fokozatosan jutott el az absztrakcióig. A művészet egyik alaptémájának, az anyaságnak a kifejezésekor a figura testhelyzete a termékenységet, az élet továbbadását hangsúlyozza. A művész különösen figyelt arra, hogy az anyag tömbszerűsége megmaradjon, ami a plasztikai értéke mellett jelképesen utal arra az ősi erőre, amely folyamatosan képes az élet megújítására.
en
