1889-ben alakult meg a Nagy-Atádi önkéntes tűzoltó egylet. Az egylet – alapszabálya szerint – a tűzoltók elméleti és gyakorlati kiképzését, illetve a megfelelően kiképzett tűzoltókkal a rendszeres tűzoltást, vagyon- és életmentést tűzte ki célul Nagyatádon és „esetleg vidékén”. A tűzmegelőzés érdekében rendszeres éjjeli őrszolgálatot is vállaltak. Az egylet működésének és felszerelésének biztosítása érdekében – amelyhez a községi támogatás nem volt elég – gyakran szerveztek estélyeket, kerti mulatságokat, ünnepségeket, sőt sporteseményeket is. A belépődíjakból és „felülfizetésekből” befolyt összegeket pedig az egyletre fordították. 1908-ban a község központjában, a katolikus templom és rendház szomszédságában felépült a tűzoltószertár. Itt őrizték a tömlőket, tűzoltókocsit, egészségügyi felszerelést. Az 1933-ban készült Nagyatád Monográfia szerint akkor egy kocsifecskendővel, két mozdonyfecskendővel és egy szerkocsival rendelekezett az egylet, a tagok „rendes egyenruhával és felszereléssel” voltak ellátva. Az 1930-as évek végén sikerült a rég vágyott motorfecskendőt is beszerezni. Ennek azonban nem sokáig örülhetett az egylet és a község, mert 1944 végén a német hadsereg magával hurcolta. Karbuczky János nagyatádi kereskedő sok éven át tagja volt az egyletnek. Segédtiszti igazolványát 1944. április 20-án állította ki Somogyvármegye Tűzrendészeti felügyelője Kaposváron. A nagyatádi egylet parancsnoka ebben az időben Benyák József nyomdász volt, egyébként pedig Karbuczky János szomszédja a Széchenyi téren. Az önkéntes tűzoltóságokat 1945. október 30-án szüntette meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az új, hivatásos állami tűzoltóság 1951-ben alakult meg Nagyatádon, az első tűzoltók között többen voltak, akik korábban az önkéntes egyletben is szolgáltak.
en
