Nagyatád 1890. szeptember 27-én kapcsolódott be a vasúti forgalomba, ugyanis akkor avatták fel a Somogyszob – Barcs vasútvonalat, amelynek egyik állomása Nagyatád volt. Ettől kezdve a vasút fontos szerepet töltött be a település és környéke gazdasági és társadalmi életében. Nagyatád járási központ volt, ezért a környékbeli falvakból sokszor jöttek be az emberek hivatalos ügyeket intézni (járási hivatalban, bíróságon stb.), a rendszeres heti piacokra, és a negyedévente megrendezett vásárokra is sokan jártak. Vonaton utaztak a felfrissülni vagy épp gyógyulni vágyók a gyógyfürdőbe, és sok gyerek is, fiúk, lányok egyaránt, akik az atádi polgári iskolákba, később a helyi középiskolákba jártak. A második világháború után egyre inkább erősött Nagyatád ipara. A negyvenes évek második felében és az ötvenes években különösen az építőipar, a konzervgyár és a fonalgyár foglalkoztatott sok helybeli és vidéki munkavállalót. A rendszeresen bejáró dolgozók a MÁV által kiállított, és munkahelyük által leigazolt igazolványt kaptak, amely kedvezményes heti-, félhavi és havijegy váltására jogosította őket. Ilyen volt Pálfi Sándor lábodi férfi igazolványa is, aki a 73/1. sz. Építőipari Vállalat Nagyatádi Kirendeltségén dolgozott segédmunkásként. 9 km-es utazásra jogosító fényképes igazolványát 1953 januárjára váltotta ki, és több bejegyzés nincs is benne. (Talán máshová ment dolgozni?) A Somogyszob – Barcs vasútvonalat 1976. december 31-én (több más vonallal együtt) megszüntették, és az árut ettől kezdve teherautók, az utasokat pedig autóbuszok szállították.
en
