museum-digital
CTRL + Y
en

Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény (Aszód Városi Kulturális Központ)

About the museum

Az aszódi PETŐFI KÖZÉRDEKŰ MUZEÁLIS GYŰJTEMÉNY jogelődje a PETŐFI MÚZEUM 1958. május 11.-én, a Galgamenti Hetek ünnepi eseményeként nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Az intézmény létrehozásáról az Aszódi Járási Tanács hozott döntést. Működéséhez az egykori evangélikus gimnázium felújított főépületét és rajztermét biztosították.

A múzeumi gyűjtemény megteremtését Kovács László, a járási művelődésügyi osztály Kossuth-díjas népművelője irányította.

A Pest megyei Tanács költségvállalásával jelentős darabokat vásárolt a Galgamente még élő népviseletéből. Ezzel megalapozta a néprajzi gyűjteményt.

A múzeum irodalomtörténeti anyagát, nevezetesen Petőfi Sándor aszódi tartózkodásának tárgyi emlékeit, Kardos Győző gimnáziumigazgató és kollégái kutatták föl.

Az őskortól a második világháború idejéig fellelhető régészeti és helytörténeti emlékek összegyűjtésére Asztalos István tanár szellemi vezetésével vállalkozott Arató Mátyás szakfelügyelő és Kovács István általános iskolai igazgató. A város múltjának legrégebbi idejét reprezentáló leletek tárházát tovább gazdagították az 1960-as években, dr. Kalicz Nándor vezetésével folytatott ásatások. Az MTA Régészeti Intézete a későbbiekben is több alkalommal tárt fel itteni emlékeket.

Dr. Asztalos István az alapítástól 1995-ig kimagasló szakmai igényességgel vezette a múzeumot. Azóta pedig személyes lehetőségei szerint kapcsolódik az itteni szakmai munka aktuális igényeihez: 2002 – 2004 között újra az igazgatói feladatok megbízottjaként.

Az intézményt létrehozó Járási Tanács 4 évig gondoskodott annak fenntartásáról. 1962-től, az ekkor szervezett megyei múzeumigazgatóságok közül, a – területileg illetékes – Pest Megyei Múzeumigazgatóság átvette és 50 éven keresztül ellátta a fenntartás feladatait, illetve a szakmai felügyeletet. 1986-ban tájmúzeumi rangot kapott az aszódi Petőfi Múzeum.

2007-ben azonban az Oktatási és Kulturális Minisztérium muzeális gyűjtemény és kiállítóhely státuszba sorolta az intézményt. A megyei múzeumigazgatóság gazdasági intézkedései 2011-ben megszüntették a muzeológus munkakörök javát, 2012-ben pedig Aszód városára szűkítették szakmai gyűjtőkörét.

Kulturális javainak védelmére ezért Aszód Város Önkormányzata megalapította az Aszód Városi Kulturális Központ elnevezésű közgyűjteményi és kulturális intézményt, amely a Városi Könyvtár, a Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény, valamint a népművelés szakintézményének otthont adó Korona Ház egyesítésével jött létre.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának 2013. szeptember 30.-án kelt Működési Engedélyében – a múzeum korábbi szakmai rangjának megfelelően – ismét az eredeti gyűjtőterület megjelölése szerepel: Acsa, Aszód, Bag, Dány, Domony, Galgagyörk, Galgahévíz, Galgamácsa, Hévizgyörk, Iklad, Kartal, Püspökhatvan, Tura, Valkó, Vácegres, Váckisújfalu, Vácszentlászló, Verseg és Zsámbok.

A zárolt, de kiállítási jogosultsággal rendelkező régészeti gyűjtemény mellett 2013. óta újra nyitottan kezelhető a néprajzi és történeti gyűjteményegység.

A művészettörténeti emlékek anyagának zárolását is feloldja 2014-ben az ehhez szükséges muzeológus munkakör betöltése.

Az új intézmény alapításával, a város – szakmai szempontokhoz igazodva – maga gondoskodhat a múzeum fenntartásáról. Szakmai irányítása pedig, az Emberi Erőforrások Minisztériumával együttműködő intézmény önállóságába került.Gyűjteményeinek őrzését, kezelését és gyarapítását ennek felelősségével és szakmai igényességével látja el.

A múzeumnak otthont adó épültet 1769 – 1771 között emeltette a város szellemi arculatát a XVIII. század óta meghatározó Podmaniczky-család két jeles képviselője: II. János és I. Sándor (a nevük monogramjával jelzett téglák tanúsága szerint). Írásos dokumentumok hiányában, feltételezhető csupán, hogy a munka a Podmaniczky Kastély akkori átépítését tervező és kivitelező Jung József vezetésével valósult meg.

Az 1772-1773-as tanévet itt kezdhette meg a városban működő elemi és 1728-ban már középfokú tanodával is bővült, schola latina iskolája.

A Podmaniczky családnál ekkoriban nevelői alkalmazásban álló Szontágh Sámuel azonban, az építkezésből adódó új oktatási lehetőségeket ismert fel, amelyeknek kiteljesedését személyes adakozásával segítette. Több évi járandóságát felajánlva, saját költségén megvásárolta az új iskola feletti régi épületet, az abban lakó tulajdonosától. Az evangélikus egyházközségnek ajándékozta ezt, hogy ebben nyithassák meg az elemi iskolát. Így az elemitől elkülönülve folytathatta működését a latin iskola az új épületben, amelyet 1872-ben emelettel is bővítettek.

Az intézmény tekintélyének megalapozója és fénykorának meghatározója, az 1833-1856 között itt tanító Koren István, lelkész-pedagógus volt. Őrá bízta 1835-1838 között, az aszódi származású Petrovics István, Sándor fiának (a későbbi Petőfi Sándor költőnek) nevelését, oktatását.

Ennek, a különleges művelődés- és irodalomtörténeti időszaknak az értékeit őrizte és ápolta felelősséggel az iskola későbbi, kiemelkedő tanáregyénisége és igazgatója, Csengey Gusztáv. Ő volt az aszódi Petőfi-kultusz ébresztője és a múzeum falán található emléktábla epigrammájának szerzője.

A XIX.-XX. század fordulójának évtizedeiben további épületrészekkel bővítették az intézményt, amely Petőfi Főgimnázium elnevezéssel folytatta tevékenységét 1931-ig. Ekkor elkészült a település új gimnáziuma a vasútállomás felé eső városrészben. A régiben internátust nyitottak, amely 1948-ig működött. Az államosítást követően szükséglakásokat alakítottak ki az oktatás nagy múltú ingatlanjában.

1958 óta azonban, muzeális intézményként, méltón őrzi az épület a város több évezredes múltjának emlékeivel együtt, a saját múltjának emlékeit is.

[Last update: ]