"IV. Pál (eredeti nevén: Giovanni Pietro Carafa; Capriglia Irpina, 1476. június 28. – Róma, 1559. augusztus 18.) a 223. római pápa 1555-től haláláig.
A rövid pontifikátus után elhunyt II. Marcell pápa után került az egyház legfőbb hivatalába akkor, amikor a közvélemény és az egyház egésze egy rendkívül dinamikus és igazságos reformérzetű egyházfőt temetett el. A reményteljes várakozások időszaka volt ez a klérus számára, amelynek újjáélesztése Pál feladata lett volna. A kiváló előélettel büszkélkedő nápolyi származású egyházfő túlzott erőszakkal igyekezett visszaállítani az egyház egykori hatalmát és fegyelmét. Nem vett tudomást az eltelt évszázadokról, és az inkvizíció felújításával könyörtelen rémuralommal igyekezett reformokat és katolikus hitet verni Itáliába és egész Európába. A III. Pál pápa idején megkezdett reformok romba dőltek, ugyanis Pál ezeket olyan kegyetlen úton akarta folytatni, hogy azzal éppen az ellenkezőjét érte el. Háborút robbantott ki a Habsburgok ellen, dacos viselkedésével a katolikus egyház újra elveszítette Angliát. Népszerűtlensége olyan nagyra növekedett pontifikátusának végére, hogy halála után Rómában zavargások törtek ki, és titokban kellett örök nyugalomra helyezni." - (hu.wikipedia.org 31.01.2020)
)
