Az Egyesület 1991-ben olyan tanárokból alakult, akik a megalakulás előtt is a nevelés megújításán fáradoztak. Kedvezően befolyásolta ezt a tényt az a körülmény, hogy ezek a tanárok az ELTE Természettudományi Kara környezetvédelmi intenzív tanár-továbbképzésén összetalálkoztak. így az első évfolyam a kurzus szervezőivel és tanáraival megalakította az egyesületet azzal a céllal, hogy felkészítse a tanárokat a környezeti, a humán krízis által kiváltott innovációs helyzetre is. Hangsúlyozták, hogy a nevelés megújításának lehetősége és kényszere a természet-, a környezet-, az embertisztelő magatartás kialakításában együtt van jelen. Az emberi kultúra történetében nem új ez a gondolat, hiszen már a Tízparancsolatban is benne van: "Tiszteld Atyádat, Anyádat, s hosszú életű leszel a Földön", nyilvánvaló e tisztelet Földanyára is vonatkozik.
Ezen gondolatok és előzmények jegyében vált az egyesületünk érzelmi és értelmi közösséggé. Az érzelmekben közös a természet (beleértve az embert is) szeretete és tisztelete. Ahogy Tóth Albert megfogalmazta, ezen érzelmek értékemlékezetté válnak, amely ebben a körben maga lesz az ökológiai gondolat tárgya. Az értelmi közösség annak deklarálása, hogy a természeti, társadalomtudományi és humán ismeret-rendszereknek a környezet egységét - a kozmikus környezettől az individuális belső környezetig -, a természet-, környezettisztelő szemléletet együtt kell rögzíteni.
Közösséggé válásunkat az innovációs helyzet adta kihíváson kívül segítették olyan nagy gondolkodók, mint első tiszteletbeli elnökünk, Juhász-Nagy Pál, akinek pedagógiai hitvallását követjük. A korszak pedagógiai paradigmáját így határozta meg: "életünk, ez a személyes crédó, csupán a hit, az érzések és a tudás világának jobb összekapcsolásával lehet csak reménybelileg is teljes." Ennek alapján korunk nevelési rendszere a környezeti nevelés. "Az ökológiai kultúra nem is más, mint a mítosz (kíváncsíság, képzelet, hit), a művészet (érzelem), a tudomány (értelem) eredményeinek jobb összekapcsolása, hogy a munka világában (kreativitás, cselekvés) a természeti, társadalmi értékek ne sérüljenek". Neki is köszönhetjük, hogy szemléleti- és ismeret-töredékeink egésszé álltak össze.
Ezen gondolatok jegyében készítette el egy tanár (Gulyás Pálné), egy kutató (Bérczi Szaniszló) és egy művész (Rab-Kováts Éva) a környezeti nevelés átfogó modelljét: az Egészről (Kozmosz), csak az Egésszel (Kultúra) lehet az Egészre (Gyermek) hatni. Ennek a modellnek nagy jelentősége van az oktatásirányítás és a pedagógiai paradigma megváltozása idején. Ez a modell a globális és holisztikus megközelítést, a "Részről az Egészre történő paradigma-váltást" rendszer szemléletben teszi lehetővé.
E sokrétű változás óriási feladat, néha reménytelennek látszik, Vida Gábor akadémikus szavaival Don Quijote-i feladat: "Szembe szállni valamivel, ami reménytelennek látszik, de ha mindenhol mindenki megteszi, mégsem egészen az". és meg kell tenni, ami szükséges: "mert túl specializált világ néz szembe a globális változások globális hatásaival". Ezért az irányítóknak, a kultúra képviselőinek, a tanároknak óriási a felelősségük és a lehetőségük is. Egyesületünk ilyen előzményekkel és szellemben tevékenykedik.
(https://ttk.pte.hu/TKTE/bemutatkozas/, 2024.06.04.)
)