A reformkorban kérte először a város egy gimnázium felállítását. Hosszú idő után csak 1895. március 17-én sikerült Kovács Károly polgármesternek kiharcolnia a működési engedélyt. A tanítás még abban az évben elindult két osztállyal, egyelőre a polgári iskolában. Az intézmény igazgatója a nagyváradi főreáliskola éléről áthelyezett Vidovich Bonaventure lett. Az új főgimnázium építésére tervpályázatot írtak ki, melyet Grauer Géza nyert el. Az építkezést Morandini Tamás műépítész irányította. 1897. augusztus 26-án ünnepélyesen megnyithatták az intézetet. A falak közt jeles tanárok oktatták az ifjúságot, köztük Tuczy János és Borbély György. Ez utóbbi javaslatára létesült önálló városi múzeum a későbbiek folyamán.
Az I. Világháború alatt hadikórház működött az iskolában. A háborúban Kulcsár Gyula tanár és 21 diák vesztette életét. Emléküket 1925-ben márványtáblán örökítették meg az előcsarnokban. 1923-ban Deák Ferenc nevét vette fel a főgimnázium. A húszas években Suszter Oszkár és Móra János tanárok tevékenysége volt kiemelkedő. Az önképzőköröket segítve sokoldalú nevelőmunkát fejtettek ki.
A II. világháborúban katonai kórház települt az intézménybe. 1944-ben a német megszállás miatt csonka tanévet zárt az iskola. Ősszel pedig októbertől szünetelt a tanítás, és csak a harcok megszűnése után, 1945. április 11-én kezdődött meg újra. A hadiesemények miatt csak 212-en fejezték be a tanulmányikat. Mivel az épületben a Nyugati Hazatelepítés városi bizottsága működött, a város más iskoláiban helyezték el a gimnáziumi osztályokat.
Az első zavartalan tanév 1947-ben kezdődött. 1950-ben négyosztályos gimnáziummá alakult, s megindult az esti felnőttoktatás. Ebben az évben vette fel Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér nevét.
Forrás: Az iskola honlapja
)