Az 1885-ban alakult intézmény olyan állami takarékpénztárként működött, amelynek fő feladata az országban szétszórt és kisebb összegű megtakarítások összegyűjtése és kamatoztatása volt. Létrehozásával a magyar államvezetésnek kettős célja volt. Egyrészt a szegényebb társadalmi rétegek számára is lehetőséget kívánt teremteni a takarékoskodásra, másrészt – államgazdasági szempontokat figyelembe véve – a kisebb, amúgy lehet, hogy kihasználatlanul álló megtakarításokat (tőkét) is be kívánta vonni a gazdaság fejlesztésébe.
Az I. világháború végének zavaros időszakában nevéből egy időre eltűnt a "királyi" jelző. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején (1919), és a Horthy korszak kezdeti időszakában (1920) ez a pénzintézet látta el az ország jegybanki funkcióit.
Egészen 1949 februárjáig működött, amikor is a Gazdasági Főtanács határozott a pénzintézet felszámolásáról. Csekküzletágát a Magyar Nemzeti Bank, takaréküzletágát pedig az Országos Takarékpénztár (OTP) vette át.
)