Káptalanfa, 1855. november 2. - Veszprém, 1942. február 1.
r. k. nagyprépost
Apja kántortanító. A gimnáziumot Veszprémben, Pécsett és Nagykanizsán, a teológiát Veszprémben és Budapesten végezte. 1879-ben szentelték pappá. 1879. június 27-én házi káplán Iharoson, három év múlva megkapta az ottani plébániát. 1887-től teológiai tanár, 1893 után szemináriumi igazgató Veszprémben. Ezen tisztsége idején, 1928-ban létesült a Kisszeminárium, 1933-ban bővítették a harmadik emelettel a Nagyszemináriumot. Összeállította az egyházmegye Szertartáskönyvét, amit XIII. Leó pápa hagyott jóvá. 1901-től veszprémi kanonok, c. apát, 1907-től esperes, 1914 után pápai prelátus, 1934-től apostoli protonotarius. 1935 után nagyprépost, általános helynök. Életének fő műve az inkei templom és paplak felépítése. Kivette részét Veszprém szociális, karitatív és gazdasági életéből is. 1938-ban a Magyar Érdemrend Középkeresztje csillaggal kitüntetést kapta. Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában van. Az inkei templom sírboltjában nyugszik. Forrás: Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon
en
)