A bp.-i Veres Pálné Nőnevelő Intézet, majd az átszervezés után a Veres Pálné Gimnázium r. tanára (1943–1949), a Műemlékek Országos Bizottsága előadója (1949–1950), a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja Nyilvántartási Osztályának segédmuzeológusa (1950–1953), az Országos Szépművészeti Múzeum Modern Képtárának muzeológusa (1953–1957), a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Új Magyar Képtárának alapító művészettörténésze (1957–1964), a Festészeti Osztály helyettes vezetője (1964–1970), osztályvezetője (1970–1985). Olaszországban járt hosszabb tanulmányúton (1970, 1973, 1977).
Tudományos pályafutásának kezdetén részt vett a budapesti és vidéki magán- és egyházi gyűjtemények és múzeumok országos felmérésében, majd az MNG alapító tagjaként jelentős szerepet játszott a gyűjtemény profiljának kialakításában. Művészettörténészként elsősorban 19–20. sz.-i magyar festészettel és a magyar művészek külföldi kapcsolataival fogl. Számos kortárs művész (Halápy János, Boldizsár István) mellett monográfiát írt Markó Károlyról és Munkácsy Mihály Krisztus-képeiről, feldolgozta továbbá Tornyai János munkásságát, összeállította a művész oeuvre-katalógusát. Az MNG állandó kiállításainak rendezője (Pogány Ö. Gáborral, 1957–1983).
en
)