Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete a Magyar Tudományos Akadémián belül 1969-ben jött létre – eredetileg Művészettörténeti Kutató Csoport néven –, 1991-től szerepel mai nevén. Az Intézet az archívumainak működtetése mellett a magyarországi, ill. magyar művészet történetének, forrásainak, emlékanyagának és elméletének kutatását végzi, munkatársai rendszeresen részt vesznek különféle kiállítások rendezésében. A művészettörténettudomány művelésében és az ehhez kapcsolódó programokban együttműködik az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont társintézeteivel, valamint a művészettörténet hazai és nemzetközi intézményeivel. A kutatáson és a tudományos programok szervezésén túl célja a művészettörténet témakörében elért eredmények közkinccsé tétele. Folyóirata, legfontosabb kiadványa az 1973-től megjelenő Ars Hungarica periodika.
1973-ban, az első szám bevezetőjében így határozták meg a folyóirat feladatát:
„Az Ars Hungaricát, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának közleményeit olyan időszaki, évenként kétszer megjelenő publikációs fórumnak szánjuk, amely a kutatás legfrissebb, hatékonyan felhasználható eredményeit hozza nyilvánosságra. Témaköre elsősorban a magyar művészettörténetre és annak egyetemes vonatkozásaira, a tudománytörténeti, művészetelméleti és módszertani kutatás eredményeire terjed ki. Belső szerkezete – a Tanulmányok, a Dokumentumok és a Tájékozódás csoportosítása – lehetővé teszi különféle műfajú írások közlését, beleértve a forrásválogatások sajátos, tudománytörténeti fontosságú publikálását is.
Az Ars Hungarica különös gondot kiván fordítani mindenkori profiljának kialakításában a tudományos műhelymunka figyelemmel kísérésére, szorgalmazza az új kutatási módszerek és részeredmények ismertetését, tájékoztatni kíván a legújabb magyarországi és nemzetközi tudományos problémákról, közli egy-egy fontosabb szakmai vita anyagát vagy konklúzióját. … Arra törekszünk tehát, hogy az Ars Hungarica képet adjon nemcsak a kutatók tematikai érdeklődéséről és a kutatás intenzitásáról, hanem tanulmányaival, kommentált dokumentumaival és tájékoztatóival előbbre vigye a müvészettörténettudománynak a történeti és esztétikai diszciplínák figyelembevételével értelmezett teljességét, sohasem szem elől tévesztve e tudományág alkalmazhatóságának, tudatformáló hatásának lehetőségeit a szocialista társadalom kultúrájában.”
Szerkesztői: Tímár Árpád (1973–1980, 1997–2008) Bernáth Mária (1981–1995), Szentesi Edit – Mészáros F. István (1996).
)