L. Szabó Erzsébet (üvegtervező), (Budapest, 1935. 11.10 - ) 1956: Művészeti Gimnázium, Báthory Júlia üvegművész tanítványa; 1957-1958: Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Miháltz Pál, Z. Gács György; 1963-1964: prágai Iparművészeti Főiskola, üvegművészeti szak, Josef Soukup és Stanislav Libenský tanítványa. 1955 óta önálló üvegtervező és kivitelező iparművész. 1961-1962-ben az Ajkai Üveggyár tervezője volt, 1965-ben Dürenben (Német Szövetségi Köztársaság) a Peill és Putzler üveggyár meghívására hutaüvegek tervezésével és színes technológiai eljárásokkal kísérletezett. Egyedi tervezésű és sorozatgyártásra alkalmas műveit a salgótarjáni és tokodi üveggyárakban, később a Műszaki Üvegipari Szövetkezetben és a Szilikátipari Kutató Intézet Üveghutájában kivitelezték. Saját műterme mellett csehszlovákiai üveghutákban is dolgozik. Tervez és kivitelez ún. “hutakész” szabadkézi alakítású üvegfúvott dísztárgyakat és használati célú üvegeket, tálakat, vázákat, figurális alkotásokat, asztali üvegkészleteket, pohár- és kancsógarnitúrákat. A tömeggyártás igényeinek megfelelő tárgyait színezéssel, csiszolással, maratással stb. díszíti. Az üveg belsőépítészeti jellegű alkalmazása terén is jelentős eredményeket ért el, készít térelválasztó üvegfalakat, ólomfoglalású színesüveg ablakokat, plasztikus tükörüveg felületburkolatokat és világítótesteket. A színesüveg, a féldrágakő és a nemesfémek kombinációját sikerrel alkalmazta divatékszerek készítésénél. Az üvegművészet technológiai és díszítő jellegű eljárásaiban két elfogadott és bevezetett találmánya van. 1990 óta foglalkozik egyházi jellegű színes ólomüvegfestéssel. A 60-as évek eleje óta szaklapokban több szakcikket publikált, Európa számos országában járt tanulmányúton, részt vett, előadást tartott szakmai konferencián. Kézi gyártású finomüvegekről írt könyve 1980-ban a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg.
en
)
