A szigeten több szerzetesrend is élt a századok folyamán, köztük a premontreiek, akiknek kolostorát a 13. század folyamán építették a szigetre. A török korban a szerzetesek elmenekültek, az épületek hanyatlásnak indultak.
A kolostor maradványainak rekonstrukciója 1930-1931-re fejeződött be, elsősorban dr. Lux Kálmán nevéhez köthető. A feltárás kezdetét egy 1914.-ben támadt szélvihar adta, amikor is egy kicsavart diófa gyökerei között felfedezték a kápolna egykori harangját.
A templom bejárata feletti dombormű Szent Mihályt mutatja az Utolsó ítélet jelenetével. Kezében mérleget tart (másikban egy kardot), amely egyik serpenyőjében az "üdvözülő, a másikban az elkárhozott lélek" alakjait láthatjuk.
Az üdvözülőket egy angyal fogadja, a bűnösöket-elkárhozottakat négy ördög.
A dombormű felirata, Szent Mihály könyörgése az Ítélő Bíróhoz: "Ignosce Domine", vagyis "Ne ródd fel, Uram".
A kápolna déli oldalán volt Árpád-házi Szent Margit domborműve, egy kb 60x70 cm kő női fej, mögötte glória. Jelenlegi helyét nem tudjuk.
en
