Hogyan kapcsolódik össze a nagyatádi gyógyfürdőt ábrázoló emlékbögre a régi, Somogyszobi út melletti téglagyárral?
Dudás Istvánné Miklós Veronika története köti össze őket, aki a családjával tizenegy éven át, 1929-től 1944-ig járt téglát vetni a Szeged melletti Dorozsmáról a Lelbach uradalom téglagyárába. Dorozsmán nagyon szegény emberek éltek: tavasszal hét-nyolcszáz család indult el a faluból hónapos munkára (kubikolni, summásnak), hogy a nyár végéig megkeressék a család egész évi jövedelmét. A Miklós gyerekek nyolcan voltak testvérek (a kilencedik 1947-ben született, ő már nem járt Nagyatádra). Az időjárástól függően március végén, április elején indultak vonattal, és Kisasszony napjáig (szeptember 8.) verték a téglát, mert utána már deresedett a sár. Minden gyereknek megvolt a beosztása, a legkisebbek dolga a száradó tégla forgatása volt. Naponta 3200 téglát kellett megcsinálni. A téglagyárban épített szobában aludtak: szalmára terített pokrócon az egész család. Vasárnap nem dolgoztak, akkor sokat sétáltak a községben, templomba mentek és nagy ritkán a fürdőbe. 1944 őszén a háború miatt nem tudtak hazamenni Dorozsmára, Nagyatádon ragadtak, és itt, a téglagyárban vészelték át a front hónapjait. Mikor vége lett a harcoknak, gyalog mentek haza.
Veronika néni és a testvérei számára a sok munka és nehézség ellenére is szép emlékként maradt meg Nagyatád, ezért őrizgette oly sok éven át ezt a bögrét is, és ezért döntött úgy 2008-ban, hogy vállalva a hosszú utat, Nagyatádra jön, és történetével együtt átadja a múzeumnak. S még egyszer, utoljára, körbesétál fiatal lánykorának kedves helyszínein… (80 éves volt ekkor.)
en
