A fővárosi gázszolgáltatás története 1855-ig nyúlik vissza.
A kormány, felismerve a földgázhasználat kiszélesítésének gazdasági jelentőségét, 1960-ban elhatározta a gázipar fokozott mértékű fejlesztését. A hajdúszoboszlói földgáz Budapest körzetébe való szállítási lehetősége megalapozta az albertfalvai vízgőzös és az óbudai levegős földgázbontó berendezések megépítését. Terjedt a lakások gázfűtése.
1965-ben elkészült a Budapestet körülölelő körvezeték, és megkezdődött az ipari üzemek fokozottabb gázfelhasználása. A fűtési igények gyors növekedése miatt 1966 — ban megépült a kőbányai földgázbontó berendezés. 1968-ban lehetővé vált a fővárosban szolgáltatott gáz égéshőjének növelése. A Fővárosi Gázművek dolgozói egy év alatt mintegy 600 ezer készüléken elvégezték a nagyobb fűtőértékű gáz elégethetőségének biztosításához szükséges átalakításokat.
1970-ben a kormány jóváhagyta a Földgázfelhasználási Központ fejlesztési programját, melynek célja a hazai földgázkészletekre támaszkodva a gáz-termelés növelése, valamint az akkori Szovjetunióból, többek között az Orenburg, Ungvár között a KGST-országok közös erőfeszítésével felépült gázvezetéken érkező földgáz optimális felhasználása.
)
